---

Ne gondold, hogy  a jövő a jelennél szebb s jobb legyen

ifjúságod tündérálmát nem pótolja senki sem.

Majd ha egykor álmaidnak rózsafája már lehullt,

Akkor látod, hogy magában mennyi szépet rejt a múlt.

Nem az az igaz barát ki emlékverset ír,

Hanem az aki veled együtt örül és sír.

Adhat az Isten gyémántot, kincset palotát

csak kétszer nem adhat édesanyát.

S ha majd látod gondtól megőszült fejét,

Térdelj le elé, s csókkal halmozd el az ő áldott kezét.

Ha majd egyszer csendes éjjel felsír majd egy hegedű

Tudom akkor kisszobádban ott fogsz ülni egyedül.

Elsíratsz egy régi májust, elsíratsz egy régi dalt,

Visszasírsz egy vérző szívet, mely számodra rég meghalt.

Kívánom, hogy életednek úgy folyannak napjai

mint a csörgő patak vígan lejtő habjai.

Írok valakinek, ki nem is várja, könnyes arcomat még álmában sem látja.

Írok valakinek, remegve és félve, egyetlen szóban mindent elmesélve.

Tőled csak azt kívánom, hogy egy pár sort írjál

de ha egy kicsit se szeretsz, ne is válaszolj rá.

Ha olvasod e sorokat s nem jutok eszedbe, tépd szét levelem s felejts el örökre.

Erdő mélyén illatot lehelve él egy piciny virág, ibolya a neve

Nem szeret fényt, sem a napvilágot, mégis úgy szeretik a piciny virágot.

Légy szerény mint az ibolya, hogy rólad mindenki azt mondhassa:

Szerény kislány barátságos, hasonlít az ibolyához.

Ha majd egyszer évek múlva lapozod e kiskönyvet

S a múltra ejtesz egy-egy igaz könnyet.

Jusson eszedbe ez a nóta:

"Boldog idő, szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra!"

Ha majd a rövid ruhát a hosszú váltja fel

ha majd a játék helyett a szerelem érdekel

ha majd az oltár elé egy csinos fiú vezet

Akkor se felejts el engemet.

Csendes kis kápolnába ereszkedjél térdre

és akit legjobban szeretsz imádkozzál érte.

Ha majd az élet zúgó tengerén elhagy az utolsó remény

egyetlen szó mely boldogít mi volna más mint a hit.

Ha a sors csapásai alatt rajongó szíved meghasad,

mint egy fényes égi tünemény megjelenik az utolsó remény.

Hit, remény rég elhagyott, s osztályrészül kaptál bánatot.

Mi vigasztalná más életed, mint az igaz szeretet.

Elhull a virág, eliramlik az élet

de a mi barátságunk megmarad végleg.

Akit szeretsz ne bántsd, ne üss szívén sebet.

Nem gyógyul az meg többé, ha meg is kérleled.

Mert ha ki is űríted az üres poharat, egy csepp mégis csak a fenekén ott marad.

"Amikor megszólal az orgona zenéje,

Elhangzik mindkettünk ajkán az igen,

Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,

Szeretni akarlak és megtartani örökre.

Kezem feléd nyújtom szívem neked adom,

Melyet vissza soha nem kérek.

Szeress, egy életen át, úgy mint én téged,

Akkor is, ha megöregszünk és akkor is ha már nem élek!" (Ady)

Ne légy büszke, mint a magas pálma, légy szerény mint a kis ibolya.

Mert a pálmát letöri a szél, de a kis ibolya a fűben is megél.

Minden elmúlik ami él, bánat s öröm elrepül.

Ami tartós tud maradni, az az emlék egyedül.

Viruló rózsának szép zöld a levele

A te kicsi szíved örömmel van tele.

Eljön majd idővel neked is a tavasz

amikor szívedben a rózsa kifakad.

Éppen ezért kicsim, jól vigyázz magadra.

szívedben a rózsát tövis fel ne váltsa

mert őgy szép az élet, ha kivírul minden

utadon szerencse s boldogság kísérjen.

Kedves kicsi lányka, mit is írjak neked?

Legyen mindig tiszta, aranyos kis szíved.

Lelkedből a gyomot tépd ki mind egy szálig

szeresd a barátot, s légy jó mindhalálig.

Ha megtanulsz az életben valakit szeretni

tanuld meg azt legelőször, el is kell feledni.

Mert az aki tud szeretni, de nem tud feledni,

annak bizony az életben sokat kell szenvedni.

Ha majd a szíved lángra lobban, s megtudod mi a szerelem

Ne hidd soha, hogy nálad jobban nem tud szeretni senki sem.

Mert van fiú ki büszke gőggel csalfán csak játszadoz veled,

de szíve mélyén forró hévvel egyedül csak téged szeret.

Valaki titokban rólad álmodik,

valaki rólad szövi legszebb álmaid.

Valaki téged nagyon-nagyon szeret

valaki boldog, ha melletted lehet.

Valaki szemében miattad könny ragyog,

az a valaki hidd el: én vagyok.

Piros rózsák, fehér rózsák súgjátok meg nékem

szeret e még az a kislány, vagy csak csábít engem.

Súgjátok meg hogy a szívem titkon érte vérzik,

Hogy a csendes éjszakákat érte sírom végig.

"...És érezzék egy kézfogásból rólad,

hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy:

S egy tekintetünk elhitesse véled,

-Szép dolgokért élsz - és érdemes élned!" (Váci Mihály)

Volt egyszer egy kis emlékkönyv, jó dolga volt régen

barna szemű barna kislány lapozgatta régen.

Kislányból asszonyka vált, könyvecskéből dísz lett.

Évek múlva barna gyermek lapozgatja a könyvet.

"Nézd anyácska, de gyönyörű! Ki írta e verset?"

Az anya a könyvbe pillant, olvassa a verset.

Két szemében könnycsepp csillan, ismerős az írás...

Eszébe jut ifjúsága, környékezi sírás.

Felrémlenek régi arcok, sok szép emlék tér vissza...

Sír vele a barna gyermek, és nem tudja hogy miért.

Ha leszáll az este, tárd ki ablakod,

s keresd az égen a legszebb csillagot.

Hogyha rátaláltál, mondj egy hű imát,

és akire gondolsz, az is gondol terád.

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, szerelmes szavakra, forró csókra vársz.

Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez, mint a valóság, kár hogy álmodom.

Sötét éjjel, édes álom hamar tova száll, felébredek és a szívem vadul kalapál.

Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem

Szeretném, ha velem lennél, mindig csak velem.

"Ne váltsd apróra szíved kincseit

Ki mindent akar, mindent elveszít.

Reményeid elérhetetlen délibábja,

Ne csaljon biztos útról ingoványba.

Ami fél, azt el ne fogadd,

Egészet akarj, és egészet adj!" (Ady Endre)

"Öregedjünk meg együtt, a sors bármit is rendel.

Így állunk elébe mi ketten... egy szerelemmel.

Szerelmünk Isten áldja meg." (John Lenon)

Köd ül a tájon, a szavam jéghideg

Haldoklik a part, tudom, rég beteg.

Víz és sár. Nem merek átlépni a gáton.

Egyedül, csak egyedül a jobb időket várom.

Sok-sok év múlva, ha előveszed e könyvet,

gondolj arra, hogy én is köztük voltam,

kik írtak neked egy szép verset.

Ígérd meg azt, hogy kezed, kezemből vissza nem veszed,

s hogy szeretni fogsz akkor is mikor én már nem leszek.

"Mondj igent és tedd rá életed, hogy szavad állod, amíg a sír eltemet.

Utunkat kísérje árnyék helyett fény, s egymásért küzdjünk, amíg az élet fénye ég."

"Sorsunk egybe forr, együtt megyünk tovább

az élet viharában te vigyázol reám.

Köszönöm, hogy szeretsz, hogy hiszel nekem,

S hogy megosztod az életed velem!" (Wörösmarty)

Szerénység legyen főerényed, szíved nemes mint a drága kő.

Erényekkel szép az élet, csak jó szívvel nemes a kő.

Lassan fúj  az esti szellő, csak drága szívem érted él.

Ne felejts el arra kérlek, még élsz s még élek én.

Szép az ibolya, ha vázába teszik

Szép a barna lány hogyha megölelik.

Most elbúcsúzom vár az élet, gyermekkorunk vége már.

Ki tudja merre visz a sors, talán messze földön át.

De emlékem mindig haza száll, mert tudom, hogy mindig hazavár a szülői ház. A drága szülői ház.

Ti kik életetekkel át küzdötettek, szívből mondok köszönetet.

Dolgos kezetek emberré nevelt, hálás leszek érte: Gyermeketek.

Diák marad az ember amíg él, csak a lecke lesz nehezebb a réginél.

Rózsa ágon kis madárka azt csicsergi édesen

Aki ezt a pár sort írta, ne feledd el soha sem.

Amíg szép az élet, soha meg ne vesd

ami kedves emlék, soha el ne feledd.

Maradj kis bimbónak, maradj csak míg lehet,

mert kinyílt virágnak nincs többé kikelet.

Valakit megszeretni egy pillanat is elég,

de elfeledni, egy élet is kevés.

Az élet szép, ha van valaki veled,

valaki, aki szeret és fogja a kezed.

Ha majd boldog leszel, az élet legszebb napján

csak egy rövid percre gondolj vissza rám.

Mint az örökzöld fenyő mely nem hullat levelet,

úgy maradjon meg közöttünk az igaz szeretet.

Az élet hív, a sors vezet, megmarad az emlékezet.

A barátság olyan mint a szeretet, amely szívből jön és feledni nem lehet.

A múltba nézni mindig fáj, valamit mindig temetünk,

de az emlék visszaszól, s könnyes lesz tőle a szemünk.

A rózsa elhervad, a levél elszakad,

de a mi barátságunk, örökre megmarad.

Az emlék olyan virág, amely el nem hervad soha

melyet a féreg nem rág, s a vihar nem hord tova.

Ne hullass könnyet, az igazi könny ritka,

mosolyogj mindig, ez az élet titka.

Bár merre jársz a Földön, kísérjen a boldogság

de a szívedben megmaradjon a hűség és a barátság.

Ha majd egyszer messze visz a sorsunk,

ne feledd, hogy jó barátok voltuk.

Légy boldogabb, mint én ez a hű kívánságom,

legyen neked való mi nekem csak álom.

Lelj örömet abban, ami szép és nemes

add szíved annak, aki arra érdemes.

Egy holdvilágos nyári éjszakán, ha az égen ezer csillag ragyog,

rózsabokor illatával, gondolatban  csak feléd futok.

Előttem, mint üstökös világít, kedves arcod, édes mosolyod,

kék szemednek fénye, messzíről nevet, de boldog vajon ki lesz veled?

Egy holdvilágos nyári éjszakán, remélem, hogy te is gondolsz rám.

Ne merengj a múltba vissza, a jövő még előtted áll.

Az legyen szép amit te magad, a szívedben alkottál.

S majd ha egyszer évek múltán, elmerengsz a múlt felett,

legyen boldogabb jövődnek tükre az emlékezet.

És ha majdan évek során, felkeresed e lapot,

Nyugodtan mondhatod, hogy teljesült az óhajod.

Vedd e pár sort, vidd magaddal, emlékül utadon,

gondolj néha rám is, ha az emlék visszavonz.

Hullócsillag leszek talán, mely lefut és fénye vész,

Őszi levél kit a szívből elröpít a feledés.

Az életed koszorúja három ágból legyen fonva.

Hit legyen az első ága, Remény a szomszéd ága,

Szeretettel összekötve, legyen boldog mindörökre.

Ha bánat dúlja lelkedet, s a szíved sajogva ég,

Ne mondd el soha senkinek, nehogy gúny tárgy légy.

Mosoly legyen az ajkadon, ha vérzik is a szíved,

Hogy ne lásson át a fátyolon a bámuló tömeg.

Ha elsötétül előtted a világ, légy olyan, mint a madár.

Mely alól, ha kivágják a fát, nem zuhan le, hanem még magasabbra száll.

Akit szeretsz ne játsz azzal, mosolygó szóra jól vigyázz,

mert tréfából is lehet bánat, sok-sok éven át hosszú gyász.

Ki azt mondja imád, ne hidd annak szavát,

Ki azt mondja szeret, talán igaz lehet.

De ott ahol a szív beszél, az valóban érted ég.

Majd ha sok-sok idő múlva hajad fehér lesz, kezed reszkető

kis unokáid mellett üldögélve, a legkisebb egy könyvet vesz elő.

"Nagymama nézd egy könyvet találtam", odaviszi leteszi eléd.

Felújulnak a régi emlékek, s köztük talán én is.

De akkor már késő lesz, mert engem már takar a sír,

kis unokáid félve suttogják, "Nézd a nagymama sír."

Élvezd a világ örömét, legyen díszed az erény.

S ha egykor bánat ér, legyen rövid, mint ez a költemény.

Ne írd a nevemet a porba, mert elhordja a szél,

hanem írd a szíved közepébe, ahol megmarad örökké.

Kinek féltő gondja, el nem fogy soha rád, szeresd szívedből a jó édesanyád.

Mert elfogyhatnak, hűtlen mindazok, kit szeretettel ölel át két karod.

De boldogtalan nem leszel soha, még el nem fogy az ő mosolya.

Kiskertemben üldögélek, emlékverset írok néked.

Emlékversben az van írva, ne felejts el engem soha.

A kőben a nevet ellepi a moha, de mi egymást nem felejtjük el soha.

SZ - edd a tavasz virágait

E - gy csokorba össze.

R - ózsát, és nefelejcset,

E -gy egy szálat közbe.

T - ekints a csokorra

L - átni fogsz a múltra,

E - mlékezni fogsz arra,

K - i e pár sort írta.

Ha egy jó anyával áldott meg az ég, szeresd őt,

és csókkal halmozd el mind két kezét.

Ne bántsd egy szóval sem, mert fájni fog a szó,

vissza fogod sírni őt, a hideg hant alól.

Ha az életben boldog akarsz lenni, tanulj meg békével tűrni és szenvedni.

Ha egyszer tőled elszakadva, talán feledve is leszek,

és nem lesz semmi mi felnyitná emlékemet,

Legyen emlékeztető könyvednek e pár sora,

hogy él egy szív a nagyvilágban, ki nem feled el soha.

Igyekezzünk úgy élni, ahogy érzünk, mert nem sokára úgy fogunk  érezni, ahogy éltünk.

Amit szívedben rejtesz, szemednek tárd ki azt.

Amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt.

A szerelembe mondják, belehal aki él ,

de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.

Ha majd egyszer összehoz a sorsunk, emlékezni fogsz e ,

hogy osztálytársak voltunk?

A barátság oly erős, mint egy kemény szikla,

s nem kopik le neved róla, ha bele van írva.

Ha jársz a rét zöldellő pázsitján, virág fakadjon lábad nyomán.

S ha álomra hajtod kis fejed, angyal virrasszon álmaid felett.

Csak egyet mondok: mint kaptárba a méh a mézet,

úgy gyűjtsd ebbe a könyvbe a sok kis emléket.

Magasra repül egy fecske, szájában egy levelecske.

A levélben az van írva, engem ne felejts el soha.

Nem írok én kis könyvedbe szépen csengő szavakat,

véss be engem a szívedbe, s az emlék majd ott megmarad.

Nem teheted be a bankba, mégis kamat terem rajta.

Amíg tied nem is tudod, milyen kincs a tulajdonod.

Pazarlod, vagy nem pazarlod, így is elfogy, úgy is elfogy.

Megöregszel, akkor tudod, milyen nagy volt a vagyonod.

A fény nem függ a csillogástól, üdvöt nem ad a szívednek,

S vagyont kit a sors gazdag léptekkel megáldott, pénz nélkül is boldog lehet az ember.

Olyanok a barátok, mint a vándormadarak,

Jönnek, mennek szívünkben, csak pihenőt tartanak.

Napsugárnál, derült égnél, számuk, soruk egyre nő,

S tovatünnek, elrepülnek, ha közeleg a zord idő.

Diák marad az ember amíg csak él, leckéjét a sírig tanulja, nehezebbet a réginél.

"A világnak mindegy, hogy minek élsz, de számodra és számomra ez az első és utolsó bevetés. " (John Lenon)

Akit párodul melléd rendelt az ég

Becsüld meg, szorítsd meg kezét.

És ha minden álmod valósággá válik,

Akkor se feledd el: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG!

Egy életen ét akarok veled élni,

Örömet és bánatot együtt elviselni.

Két csalódó szívnek e világon könnyebb,

Nehézséget leküzdve, nem ismerve könnyet.

"Oly sok szépet ígértünk egymásnak, forrón lángol szerelmünk tüze.

Ha mindig ily szép lenne az élet tán nem is lenne szükség esküre.

Legyen bármily hosszú is az élet, sírig tartó boldogságot nem ad,

S bártan nézhetsz az emberek szemébe mindaddig, míg betartod szavad"

A virág csak egyszer nyílik, s elhervad azután,

Tanuld meg, hogy szeretni csak egyszer lehet igazán.

Ne hidd, hogy feledni foglak, ha már nem leszel velem,

emléked szívedbe véstem, s a szív nem feled el soha.

Te vagy a tavasz, a nyár, szívem rég téged vár.

Mindig a te csillagodat látom, te légy az én boldogító párom.

"Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot

Mindig szeretni s remélni, így érdemes a földön élni." (Papp Lajos)

Nem szabad soha visszanézni, kergetni eltűnt álmokat

A múlt emlékét felidézni, azt aki elment, nem szabad.

Nem szabad visszasírni azt aki elment, ki itt hagyott.

Nem tud a szív örökké fájni, kergetni futó csillagot.

Maradjon emlék, ami emlék, tanuld meg hogy elfeledd,

Új boldogság kell, nem a régi, mert visszasírni nem szabad.

Ha majd alszom zúgó lomb alatt,

Ó ne zavard meg csendes álmomat,

Borulj a síromra csendesen

S ne félj, ott lent már nem fáj semmi sem.

Miért suhog a nyárfa levél, ha nem fujja a szél?

Miért gonosz az ember, ha rossz útra tért?

Az ember egy porszem, egy könnyelmű senki,

Mégis milyen nehéz embernek lenni.

Olyan furcsák vagyunk mi emberek, lelkünk sír, de az ajkuk nevet.

Egymásról azt hisszük, hogy boldog talán, s irigykedünk egy vallomás szaván.

Mert azt hisszük, hogy a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták és szabadok.

És nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy könnyek ragyognak csillogó szemében.

Mást mutatunk, mint amit érzünk, s leplezük dallal kacagással, mert oly keveset törődünk egymással.

szeretnénk lerontani az álmokat, s szeretnénk megvalósítani a vágyakat, de csak játszunk az élet színpadán.

S nem torpanunk meg érzéseink során, hazugság egész életünk, mert akkor is sírunk, amikor nevetünk.

Ha majd a harangszó értem sír, ha majd öléb e zár a hideg sír.

Akkor is jussak eszedbe, ejtsél egy könnyet az emlékemre.

Oly szép az emlék, bármilyen távoli már,

s most már tudod, hogy az élet csak szívdobbanás.

"...Nem elég a célt látni, járható út kell,

nem elég útra kellni, az úton menni kell.

Egyedül is, elsőnek elől indulni el!..."

Nem mondom, hogy szeress, azt se, hogy gondolj rám

ha szíved nem súgja, hiába is mondanám.

A virág is egyszer nyílik, s elhervad azután,

Szeretni csak egyet lehet, tiszta szívből igazán.

Ha széjjel téped boldogságom, megsebzed szívemet,

Te se legyél soha boldog, ha nem szeretsz engemet.

Ne hidd, hogy feledni foglak, a sors bár merre elvezet,

emlékeid szívembe véstem, a szív pedig soha nem feled.

Hófehér párnára boruljál le szépen, s gondolkozzál azon ki is szeret téged.

Ha rájöttél majd imádkozzál érte, messze távol tőled oly hideg az élet.

Szívem azt dobogja látni akar téged, fáj annak a szíve ki igazán szeret,

mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.

"Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval, csak te , csak én örökké és holtodiglan.

Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni, lelkünk mélyén őszintén igazán szeretni. (Stendal)

Hogyha csak a versből jutok az eszedbe, tépd ki ezt a verset s felejts el örökre.

Hogyha idők múltán elválaszt a sorsunk, ne feledd, hogy osztálytársak voltunk.

"Bár zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad ami volt:

Nemes, küzdő, szabadlelkű diák." (Ady Endre)

"Most valóság lesz minden édes remény,

sok álmunk, mely ott él a szív rejtekén.

Az élet a munka tárt karokkal vár,

Hogy szép lesz e csak rajtunk áll." (Fagyejevia)

Néha egy perc is elég, hogy valakit megszeressünk,

Néha egy élet is kevés, hogy valakit elfeledjünk.

Szívem szeret sose feled, légy boldog és Isten veled.

"Igazán boldog az életben csak az lehet, aki szeretve van, s viszont szeret." (Kölcsey)

Légy rózsa szépségben, nefelejcs az életben

tiszta szeretet jeléül, vedd e pár sort emlékül.

Ha majd egyszer csendes este, lapozod e könyvet,

s ha a múlt emlékén ejtesz egy-két könnyet,

Eszedbe jut majd akkor e régi szép nóta,

Boldog idő szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra.

Egy adósság van a földön, mit megadni nem lehet,

ezzel te is tartozol szüleidnek, mely neve a szeretet.

Ha évek múlva rápillantasz e képre, jussak eszedbe a szép múlt emlékére.

Az együtt töltött órák öröme ragyogja be lelked, a világba mosolyogj bátran.

Ne usszon könnyben szemed, bár most még együtt vagyunk, az idő oly rövid,

Elválaszt hamar, s jönnek sorban szép álmaid.

Ha sikerül boldog leszel, ha nem szomorú, de az élet nem mindig ilyen zord és ború.

Jönnek még szép napok örömök és évek, gondolj arra, milyen szép is az élet.

Képemet emlékként őrizd szívedben, és néha jussak az eszedbe.

Évek múlnak, tova szállnak, szép ifjúságunk is ködbe vész,

halvány lapra kopott írás, mi megmaradt ennyi az egész.

Halvány írás és kopott könyv, dísze írása már megfakult,

Az elsárgult lombok között könnyesen halkan szól a múlt.

Vidám iskolai évek, elfelejtett arcok és nevek

Most az egyszer újra visszamennék, s visszahoznám az emlékeket.

Halványfényű csillag, ha lehull az égről, ha egy sötét felhő száll a messzeségből

ha egy hervadt rózsa lehull a kebledre, csak egy pillanatra jussak az eszedbe.

ha majd sok sok idő múlva lapozod e könyvet, a múlt emlékére ejts egy igaz könnyet.

és csendüljön a füledbe az a régi nóta:

"Boldog idő, szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra."

Még fiatal vagy, minden szépnek látszik, hulló könnyed szivárvánnyá válik.

És ahogyan az évek lassan tovaszállnak, úgy gyűlnek a szívedben a gondok és az árnyak.

Rövid az élet mégis sok a könnye, mikor te mosolyogsz a más könnyét töröld le.

Mert ahogy szeretsz, úgy szeretnek mások, úgy lesznek ellenségeid, úgy lesznek jó barátok.

Akit párodul melléd rendelt az ég, becsült meg és erősen szorítsd meg a kezét.

És hogyha már minden álmod valósággá válik, ezt akkor se felejtsd el:

LÉGY JÓ MINDHALÁLIG!

"Ne kérdezz senkit, ki vagy s mi leszel,

A fontos, hogy szívedből mindig hitelezel.

Ha nem süt a nap, te legyél sugára,

Ragyogjon a szemed mások mosolyára.

Akit bánat bénít, melegen vigasztald,

Simogató szóval, ne küld el marasztald.

Öregnek, gyermeknek mondj mesét ha kérik,

A szíved mondja halkan, legjobban megértik.

Szórd a szeretet, mint a nap sugarát,

Így leszel boldog itt és odaát." (J:J)

Piros rózsa kék nefelejcs, engem soha el ne felejts

Mert ha engem elfelejtesz, elhervad a kék nefelejcs.

"Emberi törvény kibírni mindent, s menni menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák." (Hemingway)

Szemedben látom minden vágyadat,

szemedben látom minden álmodat.

Szemedben csillog a szerelem lángja,

ha elveszne szíved holtig fájna.

szemedben élnek mind az emlékek

ki gyűlölt, s ki szeretett téged.

Tíz éve lányka voltam, ártatlan, fehér, szelíd

s ekkor őrült mámorban megtudtam, a csók részegít.

Kacagott de enyhén fülembe súgta: "Édesem"

S ájuldozó bolond fejem párnára nyomta csendesen.

Gyönyörű éjszaka volt, s azóta már elhagyott engemet,

Ilyen volt az első szerelem, de még élek erre emlékezem.

"Régi harcok, régi kopott könyvek,

Derű, mosoly, néha fájó könnyek.

Elsuhannak, elmúlnak az évek,

Búcsút intünk múló diákévek." (Hemingway)

Ha majd szép élet múltán, lapozod a könyvet,

s  múlt édes emlékének ejts egy igaz könnyet.

Csendüljön a szívedbe ezen a napon:

"Diák élet, szép ifjúság jöjj vissza egy párszor."

"Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik,

de minden nap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni." (Herokleitosz)

"Sírok, ha sírsz. Ha ragyogsz ragyogok. Néma barátod, rabszolgád vagyok.

Alázatos és bizalmas barát, aki nem kér semmit, csak néz és imád.

És nem akar lenni csak általad, csak az árnyéka annak ami vagy. " (Szabó Lőrinc)

"Mint hideg sírkőre metszett név megállít utazót,

úgy szemed, ha e levélre száll magában álljon ott.

És ha egykor megtekintvén rajta látod nevemet

eszmélj rólam, mint halottról: - Szívem- ott temetve lett." (Wörösmarty)

Szeretnék veled lenni egy éjszakán,

s elmondani, hogy szeretlek igazán.

Csendben nézni két égő szemedbe

s egy forró éjszaka után elmondani,

hogy nem tudok élni nélküled.

Ha minden elhagyott, boldogság, remény

hidd el akkor is szeretni foglak téged,

távolból feléd szerény csillag ragyog

nem hagylak el soha hozzád hű maradok.

Légy szerény megelégedett s boldog lesz majd életed

kerüld a hiúságot , a fényt keresd a szépet, az erényt.

CS - icsergő kis madár szállott egy faágra

A - ranyos levelet hozott a szájában.

K - emény kis csőrével azt kaparta rája

T - e vagy életem legdrágább virágja.

É - nnekem csak te vagy minden reménységem

G - ondolsz e néha rám írd ezt nékem

E sorok is azt mondják neked

D - rága kisangyalom édes kis tündérem

SZ - ebb vagy mint a napsugár vakító fénye.

E - zernyi csillag az ég tengerében

R - ózsák nefelejcsek előtted táncolnak

E - nyelgő tündérek előtted játszanak.

T - erád hogyha nézek szívem dobban

L - elkem újra éled ha rád nézek titokban.

E - l ha nem hiszed mit szívem ír,

K - eresd versem kezdő betűit.

Oldal: Emlékversek 2.
CSILLOGÓ képek, feliratok és sok más dolog! Honlapkészítéshez kiegészítők. - © 2008 - 2024 - vajdamariann.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat